|
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
|
