|
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
|
