|
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
|
