|
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
|
