|
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
|
