|
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.
Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek.
Hallom kopogni éji csöndben
közelgő könnyű léptedet.
Nem te suhansz el láthatatlan
mellettem, ha ajtót nyitok,
légből, párából szőtt alakban,
te álmaimból támadott?
El-eltűnődöm néha: nem te
ültél a szérűskert alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?
Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava
választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.
Kartonkendőd egy percre túlnan
megvillan még a part felett,
s eltűnsz. De érzem szomorúan,
hogy még találkozom veled
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
|
