|
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.
Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek.
Hallom kopogni éji csöndben
közelgő könnyű léptedet.
Nem te suhansz el láthatatlan
mellettem, ha ajtót nyitok,
légből, párából szőtt alakban,
te álmaimból támadott?
El-eltűnődöm néha: nem te
ültél a szérűskert alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?
Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava
választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.
Kartonkendőd egy percre túlnan
megvillan még a part felett,
s eltűnsz. De érzem szomorúan,
hogy még találkozom veled
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
|
