|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
|
