|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
|
