|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
|
