Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyatkor appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Most Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Tószunnyadó Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
|