|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
|
