|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
|
