|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
|
