|
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.
Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
|
