|
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.
Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
|
