|
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.
Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
|
