|
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.
Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
|
