|
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván, hogy megvet s úgy gyötör szived,
feketébe öltöztek, s most kinomra
mint édes gyász vetik részvétüket.
S bizony, nem illik a nap ifju vére
jobban kelet szürke orcáihoz,
s az a telt csillag, komoly nyugat őre,
esténkre féloly dicsfényt sem poroz,
mint amennyire arcod dísze két
gyászoló szemed. Óh, gyászolna így
szived is, hisz a gyász teneked ék!…
Hordd mindenütt a részvét színeit,
s megesküszöm: a szépség fekete,
s rút, akinek nem tied a szine.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
|
