Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván, hogy megvet s úgy gyötör szived,
feketébe öltöztek, s most kinomra
mint édes gyász vetik részvétüket.
S bizony, nem illik a nap ifju vére
jobban kelet szürke orcáihoz,
s az a telt csillag, komoly nyugat őre,
esténkre féloly dicsfényt sem poroz,
mint amennyire arcod dísze két
gyászoló szemed. Óh, gyászolna így
szived is, hisz a gyász teneked ék!…
Hordd mindenütt a részvét színeit,
s megesküszöm: a szépség fekete,
s rút, akinek nem tied a szine.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Fehér lábaid... Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Vilma emlékkönyvébe Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Vágyak Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Egy régi szerelmes Velencében Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Mindent neked adok Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
|