|
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván, hogy megvet s úgy gyötör szived,
feketébe öltöztek, s most kinomra
mint édes gyász vetik részvétüket.
S bizony, nem illik a nap ifju vére
jobban kelet szürke orcáihoz,
s az a telt csillag, komoly nyugat őre,
esténkre féloly dicsfényt sem poroz,
mint amennyire arcod dísze két
gyászoló szemed. Óh, gyászolna így
szived is, hisz a gyász teneked ék!…
Hordd mindenütt a részvét színeit,
s megesküszöm: a szépség fekete,
s rút, akinek nem tied a szine.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
|
