|
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván, hogy megvet s úgy gyötör szived,
feketébe öltöztek, s most kinomra
mint édes gyász vetik részvétüket.
S bizony, nem illik a nap ifju vére
jobban kelet szürke orcáihoz,
s az a telt csillag, komoly nyugat őre,
esténkre féloly dicsfényt sem poroz,
mint amennyire arcod dísze két
gyászoló szemed. Óh, gyászolna így
szived is, hisz a gyász teneked ék!…
Hordd mindenütt a részvét színeit,
s megesküszöm: a szépség fekete,
s rút, akinek nem tied a szine.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Sappho szerelmes éneke
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet...
|
