|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
|
