|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
|
