|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Eljöttem hozzád, hogy köszöntselek-..
Eljöttem hozzád, hogy köszöntselek
És...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Az új évhez
Mogorva vén idő mosolygó leánya
Én reám hijába...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
|
