|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
|
