|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
|
