|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
|
