|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
|
