|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
|
