|
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró Májusok
A Sohsem-Nyugvás szent nevében.
Rózsás köd az agyunkra úgy száll
S úgy fűt a megvadulás heve,
Mint a régi, szent kamasz-jussnál.
Olyanok s még szebbek a tervek,
Mint diák-vágyak bús korán,
Ám telt-begyübbek a szerelmek.
Mert a Májusok visszajárnak
S nem ifjú vágyé való ízük,
De ki túl van laktán a Nyárnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
|
