|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
|
