|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
|
