|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
|
