|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
|
