|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
|
