|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
|
