|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
|
