|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
|
