|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
|
