|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
|
