|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
|
