|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
|
