|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
|
