|
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes éjen át,
És partjait szakgatta, törte,
És tépte önmagát.
Eszméim, mint nyögő sirályok
Bolyongtak szerteszét,
És fergetegről, tört hajóról
Jajongtak bús regét.
Már hittem: ennek vége sem lesz,
Örökké tart a vész,
S számomra nincs más, csak vihar-zaj,
Csak éj és szenvedés.
Ó tenger, tenger, lázas tenger,
Dühöd hogy elpihent!
Tükörré váltál s a kacér ég
Arcát fürkészi bent.
Sajkát lebegtet mély vizednek
Sötét hullámzata,
S fodros habod libegve táncol,
Mint lánykák víg hada.
A tenger csöndes. Halk morajjal
Suttogja el neved,
S ringatja, mint egy szép szivárványt,
Mosolygó képedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
|
