|
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes éjen át,
És partjait szakgatta, törte,
És tépte önmagát.
Eszméim, mint nyögő sirályok
Bolyongtak szerteszét,
És fergetegről, tört hajóról
Jajongtak bús regét.
Már hittem: ennek vége sem lesz,
Örökké tart a vész,
S számomra nincs más, csak vihar-zaj,
Csak éj és szenvedés.
Ó tenger, tenger, lázas tenger,
Dühöd hogy elpihent!
Tükörré váltál s a kacér ég
Arcát fürkészi bent.
Sajkát lebegtet mély vizednek
Sötét hullámzata,
S fodros habod libegve táncol,
Mint lánykák víg hada.
A tenger csöndes. Halk morajjal
Suttogja el neved,
S ringatja, mint egy szép szivárványt,
Mosolygó képedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
|
