|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
|
