|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
|
