|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
|
