|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
|
