|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
|
