|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
|
