|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
|
