|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
|
