|
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
|
