|
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
|
