|
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
|
