|
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
|
