|
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Valaki
Kitölteni az űrt,
a dolgok réseit
csak...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
|
