|
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok vánszorognak,
Részeg, vad átkok tántorognak,
S ajkam ezt tűrni kénytelen, szegény.
Agyam sikátoraiban dühöng
A csőcselék és feltolakszik;
Sárral dobál, mert rád haragszik,
De a szivben: ott halálos a csönd.
Hangosak a lelkem lebujai,
És züllött népük sorra lázad.
De hozzád kúszik az alázat
És simogatnak félénk újjai.
Képed agyamban mégis tündököl,
Mint briliáns a diadémon,
A melyen nincs se sár, se vérnyom,
S mely oly nagy, mint két összetett ököl.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
|
