|
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok vánszorognak,
Részeg, vad átkok tántorognak,
S ajkam ezt tűrni kénytelen, szegény.
Agyam sikátoraiban dühöng
A csőcselék és feltolakszik;
Sárral dobál, mert rád haragszik,
De a szivben: ott halálos a csönd.
Hangosak a lelkem lebujai,
És züllött népük sorra lázad.
De hozzád kúszik az alázat
És simogatnak félénk újjai.
Képed agyamban mégis tündököl,
Mint briliáns a diadémon,
A melyen nincs se sár, se vérnyom,
S mely oly nagy, mint két összetett ököl.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
|
