|
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az én hónapom.
Köd... összegombolt, fázó emberek,
Kevés sugár és hosszas éjjelek.
Hidegje, ködje végzetként kisér...
E bús hónapban születtem meg én...
Tavasszal, nyáron senki meg nem ért,
S magam se égek akkor senkiért.
De, mikor annyi fázva megremeg,
Felujjong szívem: — itt a hónapom!
Húzódnak hozzám fázó emberek,
És én kitárom nékik lelkemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
|
