|
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az én hónapom.
Köd... összegombolt, fázó emberek,
Kevés sugár és hosszas éjjelek.
Hidegje, ködje végzetként kisér...
E bús hónapban születtem meg én...
Tavasszal, nyáron senki meg nem ért,
S magam se égek akkor senkiért.
De, mikor annyi fázva megremeg,
Felujjong szívem: — itt a hónapom!
Húzódnak hozzám fázó emberek,
És én kitárom nékik lelkemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
|
