|
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az én hónapom.
Köd... összegombolt, fázó emberek,
Kevés sugár és hosszas éjjelek.
Hidegje, ködje végzetként kisér...
E bús hónapban születtem meg én...
Tavasszal, nyáron senki meg nem ért,
S magam se égek akkor senkiért.
De, mikor annyi fázva megremeg,
Felujjong szívem: — itt a hónapom!
Húzódnak hozzám fázó emberek,
És én kitárom nékik lelkemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így :...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
|
