|
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva-gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
|
