|
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva-gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
|
