|
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva-gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
|
