|
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva-gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
|
