|
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva-gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
|
