|
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen kívül.
Rád gondolok: évek rácsai közt
az emlék elfeketül...
Jaj, szívem, olyan sovány vagy,
meg ne szánjon a halál!
Homlokod mögött a világ
elfehérült szájjal kiált. -
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.
Testednek tiszta menedék:
a csók a léleknek nem elég.
Nem elég három szerelem:
három árvaság idebenn.
Három homlok is kitaszít.
Fehér a magány, mint az ing.
Fehér az ing, fehér a halál.
Csak az él, aki társra talál.
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
|
