Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Májusi rózsa Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Végre! Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Antik szerelem "S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Tea Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Kocsizó Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Kit egy szép leány nevével szerzett Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Nem nevezném egyébnek Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Ha rám tekintesz Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Hideg asszony Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Sakk-matt Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Ha tudnám Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Megjöttél Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Hold a fák közt A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
|