|
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
|
