|
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
|
