|
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
|
