|
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
|
