|
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
|
