|
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
|
