|
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Gyere drága, ülj le mellém,
Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
|
