Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Merengés Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Ha látom arcát... Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Az idő eljár Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Vigasz Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Első szerelmemhez Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
|