|
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
|
