|
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
|
