|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
|
