|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
|
