|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
|
