|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
|
