|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
|
