|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
|
