|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
|
