|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
|
