|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De...
» Gyere drága, ülj le mellém,
Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
|
