|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
|
