|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Ezüsthálóval foglak
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüs...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Vonszolnak piros delfinek
vonszolnak piros delfinek koromtengeren...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
|
