|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Bárhová lépek
Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
|
