|
vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka
partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala
álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek
de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek
s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak
hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak
gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani
vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai
szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan
hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan
jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg
felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek
egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen
fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem
cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia
alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
|
