|
vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka
partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala
álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek
de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek
s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak
hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak
gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani
vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai
szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan
hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan
jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg
felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek
egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen
fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem
cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia
alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Bárhová lépek
Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és...
» Sappho szerelmes éneke
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
|
