|
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
|
