|
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
|
