|
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Titkunk
Az embereknek nem mesélek rólad.
Nem mondom el...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
|
