|
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.
A két kezed: fehér galamb, ha rebben,
Körülröpdös, s ha már pihenni vágy,
Csipődre ül, mely ringva óh mi lágy:
Afrodité se ringathatta szebben.
Tüzes szived ver boldogan, vadúl.
Ha tapsok riadója száll feléd,
A vágy illatját harmatozza rád ez.
Az ifjú szive tűzre, lángra gyúl,
A moralista csóválja fejét,
S elkomorodva néz reád a vates.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
|
