|
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.
A két kezed: fehér galamb, ha rebben,
Körülröpdös, s ha már pihenni vágy,
Csipődre ül, mely ringva óh mi lágy:
Afrodité se ringathatta szebben.
Tüzes szived ver boldogan, vadúl.
Ha tapsok riadója száll feléd,
A vágy illatját harmatozza rád ez.
Az ifjú szive tűzre, lángra gyúl,
A moralista csóválja fejét,
S elkomorodva néz reád a vates.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
|
