|
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.
A két kezed: fehér galamb, ha rebben,
Körülröpdös, s ha már pihenni vágy,
Csipődre ül, mely ringva óh mi lágy:
Afrodité se ringathatta szebben.
Tüzes szived ver boldogan, vadúl.
Ha tapsok riadója száll feléd,
A vágy illatját harmatozza rád ez.
Az ifjú szive tűzre, lángra gyúl,
A moralista csóválja fejét,
S elkomorodva néz reád a vates.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
|
