|
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.
A két kezed: fehér galamb, ha rebben,
Körülröpdös, s ha már pihenni vágy,
Csipődre ül, mely ringva óh mi lágy:
Afrodité se ringathatta szebben.
Tüzes szived ver boldogan, vadúl.
Ha tapsok riadója száll feléd,
A vágy illatját harmatozza rád ez.
Az ifjú szive tűzre, lángra gyúl,
A moralista csóválja fejét,
S elkomorodva néz reád a vates.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
|
