|
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap ki az ablakokon,
Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház
előtt a sok kis kert lett lobogás.
Rózsa, futó rózsával teli ág
lángol ki a kertek rácsain át,
lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött
orcák, piros öklök a rudak között,
föllázadt, megannyi véres-szemű rab
karja csavarja a rácsrudakat,
némán, beleadva minden erőt,
hogy csak a szín, az a lángszín üvölt,
mennyi kitátott szájú virág,
mennyi üvöltő némaság,
mennyi pecek-feszítette ajak
a májusi ég tág boltja alatt –
megyek az utcán megkötözött
eszelősök cella-sora között,
s viszem a – már nem fiatalon –
viszem a szívemben vad tavaszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» S. M. kisasszonynak
Szeretem a tavasz kedves kis virágát,
A szerény...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
|
