|
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap ki az ablakokon,
Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház
előtt a sok kis kert lett lobogás.
Rózsa, futó rózsával teli ág
lángol ki a kertek rácsain át,
lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött
orcák, piros öklök a rudak között,
föllázadt, megannyi véres-szemű rab
karja csavarja a rácsrudakat,
némán, beleadva minden erőt,
hogy csak a szín, az a lángszín üvölt,
mennyi kitátott szájú virág,
mennyi üvöltő némaság,
mennyi pecek-feszítette ajak
a májusi ég tág boltja alatt –
megyek az utcán megkötözött
eszelősök cella-sora között,
s viszem a – már nem fiatalon –
viszem a szívemben vad tavaszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
|
