|
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap ki az ablakokon,
Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház
előtt a sok kis kert lett lobogás.
Rózsa, futó rózsával teli ág
lángol ki a kertek rácsain át,
lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött
orcák, piros öklök a rudak között,
föllázadt, megannyi véres-szemű rab
karja csavarja a rácsrudakat,
némán, beleadva minden erőt,
hogy csak a szín, az a lángszín üvölt,
mennyi kitátott szájú virág,
mennyi üvöltő némaság,
mennyi pecek-feszítette ajak
a májusi ég tág boltja alatt –
megyek az utcán megkötözött
eszelősök cella-sora között,
s viszem a – már nem fiatalon –
viszem a szívemben vad tavaszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
|
