Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú derék, feszülő, büszke mellek,
ötvennégy kiló hús vagy; azt hiszem,
semmi több, s én hülye, megénekellek.
A zongora billentyűit vered,
strandon fekve tartásod kéjes, álmos,
labdád száll a teniszháló felett,
illatos hajad széltől fújva szálldos.
Legdrágább kincsed, féltett drágaságod
kis hüvelyben egy félhold-forma hártya,
épségben tartva kell reá vigyáznod,
és tartogatnod a nászéjszakára.
Nem fér hozzá udvarló, szerető,
csak férj számára lesz áttörhető.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne kérdezd kedvesem Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Magyar költő a XVI. században Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Te kis virág... Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Mert sehol se vagy... Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Szerelmesek Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Ketten vagyunk... Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
|