|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
|
