|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
|
