|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
|
