|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
|
