|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
|
