|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
|
