|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
|
