|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
|
