|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Szívem hát újra...
Szívem hát újra gyermekké lett?
Visszatért a...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
|
