|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Ninához
Soha nem bájol testednek
Csábító szépsége,
Ha...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
|
