|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
|
