|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
|
