|
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van teli,
Mikor tüzét a nyári napfény
E kis rózsába perzseli.
Szívem fölé kitűzök egyet,
Ah, nem a nyár hajtása ő!
De szivemé, amely ilyenkor
Rakott, mosolygó rózsatő.
És elfelejtem, hogy e rózsa
Egy rég besüppedt sirt jelöl,
Halott szív álmodik alatta
Egy új feltámadás felül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
|
