|
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van teli,
Mikor tüzét a nyári napfény
E kis rózsába perzseli.
Szívem fölé kitűzök egyet,
Ah, nem a nyár hajtása ő!
De szivemé, amely ilyenkor
Rakott, mosolygó rózsatő.
És elfelejtem, hogy e rózsa
Egy rég besüppedt sirt jelöl,
Halott szív álmodik alatta
Egy új feltámadás felül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
|
