|
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van teli,
Mikor tüzét a nyári napfény
E kis rózsába perzseli.
Szívem fölé kitűzök egyet,
Ah, nem a nyár hajtása ő!
De szivemé, amely ilyenkor
Rakott, mosolygó rózsatő.
És elfelejtem, hogy e rózsa
Egy rég besüppedt sirt jelöl,
Halott szív álmodik alatta
Egy új feltámadás felül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
|
