|
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van teli,
Mikor tüzét a nyári napfény
E kis rózsába perzseli.
Szívem fölé kitűzök egyet,
Ah, nem a nyár hajtása ő!
De szivemé, amely ilyenkor
Rakott, mosolygó rózsatő.
És elfelejtem, hogy e rózsa
Egy rég besüppedt sirt jelöl,
Halott szív álmodik alatta
Egy új feltámadás felül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
|
