|
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van teli,
Mikor tüzét a nyári napfény
E kis rózsába perzseli.
Szívem fölé kitűzök egyet,
Ah, nem a nyár hajtása ő!
De szivemé, amely ilyenkor
Rakott, mosolygó rózsatő.
És elfelejtem, hogy e rózsa
Egy rég besüppedt sirt jelöl,
Halott szív álmodik alatta
Egy új feltámadás felül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
|
