Nosztalgia

Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora rózsaszínre festi:
ott van Toscana.
Ott ibolyás köd olvad szét a völgyben,
felmered a Dómnak kékes kupolája
és a Palazzo Vecchio karcsú tornya
egyre közelebb jön a selymes révületben.
Egy autó száguld harsanó fénykévékkel
Eiesole felől a Város felé.
Az autó száguld, a sebességmérő
a hetvenet is meghaladja.
Akik benn ülnek, célhoz érnek,
pár perc múlva a szállodában lesznek,
a szállodában lesznek és igy beszélnek:
"Gyönyörű volt a katedrális meg Fra Angelico!"
A Város felölti esti selymét,
sok hivogatós villanygyöngyét,
az Arno pedig sötéten kullog, mint véres álom.
Idegesen piheg az este. Nem tudom, az emlék
vagy tán a valónak útját járom?

Egyszerre sirály száll fel a sziklák közül,
majd mintha messzi útra kelne,
magasan húz a messzét lomhán szelve
Nyugat felé, a bibor sóhajtás felé,
Toscana felé...

lo non posso raggiungere l'ardente desiderio!
- kiáltom hirtelen felrettenve.
A felhő pírja olvad, bágyad és sirályom aléltan,
csüggedt szárnyakkal hull be a tengerbe.