Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját... Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Juliska Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» A mi háborúnk Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Áldott csodáknak tükre a szemed Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» A bátortalan szerelem Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Üdvösség Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
|