|
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
|
