|
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|
