|
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
|
