|
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
|
