|
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
|
