Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ah már egyszer engeszteld meg... Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Szívemhez Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Ajánlás Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Mi a szerelem? Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Márvány a homlokod Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Elsõ szerelmemhez Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» A virágnak... A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Csak álmodtalak? Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Feljöttek már Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
|