Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér rózsatő virága Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Simogatás Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Nem merek rádnézni Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Száz alakba Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Fölöttem süt a hold Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Szerelmes lány Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Csipkerózsa A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» A szerelem Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Szerelmesek Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
|