|
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú, gyönyörű, szép, idegenek,
akiket nappal még nem látott senki,
akiknél álmomban még lépre megyek.
Legutóbb valaki balról hajolt rám.
Vállamon súlytalan időzött keze.
Szájával érintve félig nyitott szám,
hűsebben, akár egy csók ígérete.
Azután megkínált édes szőlővel,
négy, vagy öt bordó szem fért tenyerébe.
Ügy tetszett, valami belső fény tölt el,
ébren is hálával tartozom érte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
|
