|
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze lantomon,
Míg hevülvén keblem szép tüzére
Olvad égi lyányka dalomon.
Ah, de gyorsan folyt le minden óra,
Gyorsan folytak, Ámor, napjaid,
Éltem egy rövid éj volt, Aurora
Szórta széllyel boldog álmait.
Éltem eltünt, tompa nyúgalomnak
Karján, mint a sírban, fekszem én,
Semmi örömnek, semmi fájdalomnak
Nincsen út a megholt kebelén.
Ó sors, futhatnék bár vészes pályát,
Vérzenéd bár, ó sors, szívemet,
Fényre hozná fájdalmim homályát,
Hogy még érezhetném létemet.
És te lant, zöld fáim alkonyában,
Fűzök rád utolszor lombokat,
Függni fogsz Cythére lúgasában,
Elhagyatva szent árnyék alatt.
Majd ha lengvén hűvös enyhelyéből
Lassú szellet gyöngén érdekel,
Halkal, mint najádok rejtekéből
Jön az ének, sorsom zengjed el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
|
