|
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze lantomon,
Míg hevülvén keblem szép tüzére
Olvad égi lyányka dalomon.
Ah, de gyorsan folyt le minden óra,
Gyorsan folytak, Ámor, napjaid,
Éltem egy rövid éj volt, Aurora
Szórta széllyel boldog álmait.
Éltem eltünt, tompa nyúgalomnak
Karján, mint a sírban, fekszem én,
Semmi örömnek, semmi fájdalomnak
Nincsen út a megholt kebelén.
Ó sors, futhatnék bár vészes pályát,
Vérzenéd bár, ó sors, szívemet,
Fényre hozná fájdalmim homályát,
Hogy még érezhetném létemet.
És te lant, zöld fáim alkonyában,
Fűzök rád utolszor lombokat,
Függni fogsz Cythére lúgasában,
Elhagyatva szent árnyék alatt.
Majd ha lengvén hűvös enyhelyéből
Lassú szellet gyöngén érdekel,
Halkal, mint najádok rejtekéből
Jön az ének, sorsom zengjed el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Gyere drága, ülj le mellém,
Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
|
