|
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze lantomon,
Míg hevülvén keblem szép tüzére
Olvad égi lyányka dalomon.
Ah, de gyorsan folyt le minden óra,
Gyorsan folytak, Ámor, napjaid,
Éltem egy rövid éj volt, Aurora
Szórta széllyel boldog álmait.
Éltem eltünt, tompa nyúgalomnak
Karján, mint a sírban, fekszem én,
Semmi örömnek, semmi fájdalomnak
Nincsen út a megholt kebelén.
Ó sors, futhatnék bár vészes pályát,
Vérzenéd bár, ó sors, szívemet,
Fényre hozná fájdalmim homályát,
Hogy még érezhetném létemet.
És te lant, zöld fáim alkonyában,
Fűzök rád utolszor lombokat,
Függni fogsz Cythére lúgasában,
Elhagyatva szent árnyék alatt.
Majd ha lengvén hűvös enyhelyéből
Lassú szellet gyöngén érdekel,
Halkal, mint najádok rejtekéből
Jön az ének, sorsom zengjed el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
|
