|
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett akarnátok egyebet,
Mint az élet rózsájának, mely azért
Virit, hogy szivünkből szíjjon piros vért.
Szerelem, te nékem is virítasz már,
Bokros gyökered szivemben lopni jár,
Piros vérem, piros éltem ellopod,
Szivemet a fájdalomhoz láncolod.
Erre-arra pillantok, mind hiába,
Nehéz lánccal van szivem lecsatolva,
Nem türöm, neki szegezem magamat,
Vagy a szivem, vagy ez a lánc elszakad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Késői szonett
A szív, a kérgesülve, elárvultan felejtő,
Ha...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
|
