|
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett akarnátok egyebet,
Mint az élet rózsájának, mely azért
Virit, hogy szivünkből szíjjon piros vért.
Szerelem, te nékem is virítasz már,
Bokros gyökered szivemben lopni jár,
Piros vérem, piros éltem ellopod,
Szivemet a fájdalomhoz láncolod.
Erre-arra pillantok, mind hiába,
Nehéz lánccal van szivem lecsatolva,
Nem türöm, neki szegezem magamat,
Vagy a szivem, vagy ez a lánc elszakad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
|
