|
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett akarnátok egyebet,
Mint az élet rózsájának, mely azért
Virit, hogy szivünkből szíjjon piros vért.
Szerelem, te nékem is virítasz már,
Bokros gyökered szivemben lopni jár,
Piros vérem, piros éltem ellopod,
Szivemet a fájdalomhoz láncolod.
Erre-arra pillantok, mind hiába,
Nehéz lánccal van szivem lecsatolva,
Nem türöm, neki szegezem magamat,
Vagy a szivem, vagy ez a lánc elszakad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem sivataga
Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
|
