|
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett akarnátok egyebet,
Mint az élet rózsájának, mely azért
Virit, hogy szivünkből szíjjon piros vért.
Szerelem, te nékem is virítasz már,
Bokros gyökered szivemben lopni jár,
Piros vérem, piros éltem ellopod,
Szivemet a fájdalomhoz láncolod.
Erre-arra pillantok, mind hiába,
Nehéz lánccal van szivem lecsatolva,
Nem türöm, neki szegezem magamat,
Vagy a szivem, vagy ez a lánc elszakad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
|
