|
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.
Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.
Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,
és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.
Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.
Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.
Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
|
