|
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.
Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.
Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,
és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.
Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.
Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.
Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
|
