|
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem
így idegenített el mindentől a világon.
Aztán megszerettetted a világot velem.
Ha nem vagy itt, elnyúlok árnyékod delejében,
s mosolyod vadméz-ízét viselem ajkamon.
Te vettél rá, hogy lényem határait átlépjem;
azt hiszem, hogy lebegni tudnék, ha akarom.
A szoborcsarnokom vagy, és örökös balettem;
ha rémálom szorongat, te jössz karddal kezedben,
mint Szent Mihály arkangyal az éjben s szétvered
a sárkányt. Most tíz éve kerestem a témákat;
ma a témák keresnek, űznek s utamba állnak.
Forrás fakadt belőlem: túlcsordulok veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
|
