|
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem
így idegenített el mindentől a világon.
Aztán megszerettetted a világot velem.
Ha nem vagy itt, elnyúlok árnyékod delejében,
s mosolyod vadméz-ízét viselem ajkamon.
Te vettél rá, hogy lényem határait átlépjem;
azt hiszem, hogy lebegni tudnék, ha akarom.
A szoborcsarnokom vagy, és örökös balettem;
ha rémálom szorongat, te jössz karddal kezedben,
mint Szent Mihály arkangyal az éjben s szétvered
a sárkányt. Most tíz éve kerestem a témákat;
ma a témák keresnek, űznek s utamba állnak.
Forrás fakadt belőlem: túlcsordulok veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
|
