Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem
így idegenített el mindentől a világon.
Aztán megszerettetted a világot velem.
Ha nem vagy itt, elnyúlok árnyékod delejében,
s mosolyod vadméz-ízét viselem ajkamon.
Te vettél rá, hogy lényem határait átlépjem;
azt hiszem, hogy lebegni tudnék, ha akarom.
A szoborcsarnokom vagy, és örökös balettem;
ha rémálom szorongat, te jössz karddal kezedben,
mint Szent Mihály arkangyal az éjben s szétvered
a sárkányt. Most tíz éve kerestem a témákat;
ma a témák keresnek, űznek s utamba állnak.
Forrás fakadt belőlem: túlcsordulok veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései vallomás Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» A nyári vers A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Az idő eljár Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Az újj bor Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Vígasztalás Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Csak én Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Rózsák a rácson Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
|