|
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
