|
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
|
