Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Butter Flórián Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Első szerelem Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Emlékszel? Mire? A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Hópelyhek I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Pillanat Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Érted Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Egy hölgyhöz Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Tedd meg Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Ma Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Vallomás Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
|