|
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Hogyne szeretnélek
Ha nevet egyik szem, vagy könnyektől ázik,
Szint...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
|
