|
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
|
