|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
|
