|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
|
