|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
|
