|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
|
