|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
|
