|
Kevélyen mondám a bérczeknek:
- Mig jártam fönn a hegytetőt -
Szivem, mint sziklátok, kemény lett,
Ah végre nem szeretem őt!
S a megzilált erdőnek szóltam,
Melyet szaggató vihar ért:
Lelkemből, mint a szél e fákat,
Kitéptem én is a kaczért.
És büszkén mondottam az égnek,
Nézvén a hulló csillagot:
Hogy az én nagy szerelmi vágyam,
Az is épp igy kihamvadott.
S a bérczről, erdőből és égből
Jött egy kaczagó felelet:
Ámitod magad jó fiú te,
Most is őrülten szereted!
Tóth Kálmán aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
|
