|
Kevélyen mondám a bérczeknek:
- Mig jártam fönn a hegytetőt -
Szivem, mint sziklátok, kemény lett,
Ah végre nem szeretem őt!
S a megzilált erdőnek szóltam,
Melyet szaggató vihar ért:
Lelkemből, mint a szél e fákat,
Kitéptem én is a kaczért.
És büszkén mondottam az égnek,
Nézvén a hulló csillagot:
Hogy az én nagy szerelmi vágyam,
Az is épp igy kihamvadott.
S a bérczről, erdőből és égből
Jött egy kaczagó felelet:
Ámitod magad jó fiú te,
Most is őrülten szereted!
Tóth Kálmán aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
|
