|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
|
