|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
|
