|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
|
