|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
|
