|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
|
