Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi tüzek láttán Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Olvadó jégvirág Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Az örömhez Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» A szerelemhez Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Elejtetted a napot Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
|