Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem édene Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Hópelyhek I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» A hold fényében A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Erdőben Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Rónaságon Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Szivem lázongott... Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
|