|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
|
