|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
|
