|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
|
