|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
|
