|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
|
