|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
|
