|
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél; nehéz fejem búsan darvadozik;
harsányhangú madár vígan kiáltoz itt,
de búm nem változik.
Sem penig, ha est jön, világ borultában,
mikor álmatlanul az Duna martjában,
távol pitymallatnak sanyarú vártában,
ülök az éjtszaka csillagos sátrában.
Néked mit vétettem, hogy már nem akarod
szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod;
hajad szép függönyét most másra takarod.
Én fene mándrucnak fogait kiállom,
csatákban véremnek hulltát nem sajnálom
s gyenge lány miatt lesz keserű halálom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
|
