|
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél; nehéz fejem búsan darvadozik;
harsányhangú madár vígan kiáltoz itt,
de búm nem változik.
Sem penig, ha est jön, világ borultában,
mikor álmatlanul az Duna martjában,
távol pitymallatnak sanyarú vártában,
ülök az éjtszaka csillagos sátrában.
Néked mit vétettem, hogy már nem akarod
szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod;
hajad szép függönyét most másra takarod.
Én fene mándrucnak fogait kiállom,
csatákban véremnek hulltát nem sajnálom
s gyenge lány miatt lesz keserű halálom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
|
