|
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél; nehéz fejem búsan darvadozik;
harsányhangú madár vígan kiáltoz itt,
de búm nem változik.
Sem penig, ha est jön, világ borultában,
mikor álmatlanul az Duna martjában,
távol pitymallatnak sanyarú vártában,
ülök az éjtszaka csillagos sátrában.
Néked mit vétettem, hogy már nem akarod
szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod;
hajad szép függönyét most másra takarod.
Én fene mándrucnak fogait kiállom,
csatákban véremnek hulltát nem sajnálom
s gyenge lány miatt lesz keserű halálom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
|
