|
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél; nehéz fejem búsan darvadozik;
harsányhangú madár vígan kiáltoz itt,
de búm nem változik.
Sem penig, ha est jön, világ borultában,
mikor álmatlanul az Duna martjában,
távol pitymallatnak sanyarú vártában,
ülök az éjtszaka csillagos sátrában.
Néked mit vétettem, hogy már nem akarod
szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod;
hajad szép függönyét most másra takarod.
Én fene mándrucnak fogait kiállom,
csatákban véremnek hulltát nem sajnálom
s gyenge lány miatt lesz keserű halálom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
|
