|
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél; nehéz fejem búsan darvadozik;
harsányhangú madár vígan kiáltoz itt,
de búm nem változik.
Sem penig, ha est jön, világ borultában,
mikor álmatlanul az Duna martjában,
távol pitymallatnak sanyarú vártában,
ülök az éjtszaka csillagos sátrában.
Néked mit vétettem, hogy már nem akarod
szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod;
hajad szép függönyét most másra takarod.
Én fene mándrucnak fogait kiállom,
csatákban véremnek hulltát nem sajnálom
s gyenge lány miatt lesz keserű halálom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
|
