|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
|
