|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Nem szerethet mindenki
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
|
