Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szőke leánynak Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Donna Paula Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Ezüstnyelű aranykalapács Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Mert szemben ülsz velem … Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Szilfa A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Uj énekek éneke... Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
|