|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
|
