|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
|
