|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
|
