|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
|
