|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
|
