Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szépség üzenete Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» A jegyes éneke Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Azoknak a szerelme Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Fánnihoz Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Tedd meg Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Szerelmem karodban halott Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
|