|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
|
