|
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint felkiáltni egy halálos ágyon:
- Jaj, Istenem, be szép volt életem
s most vígan szállok el veled, halálom!
S szemed, e forró csepp ritka olaj,
még többet ér, még többet százezerszer:
a roppant égnek villogó ivét
harsogva, égve visszazengő ékszer.
Kis parfőmös zsebkendőd többet ér,
mint evilági életemnek ára,
ha medvés muffod meleg mélyiből
kiúsztatod a vad villanyvilágra,
ahol a füstben, melybe fürdetem
szívem elaggott kisdedét: szerelmem,
sötétruhás pincérek közt úgy ülsz,
mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
» Mariskának!
Zajjal, pompával ünnepet nem ülök,
Csak...
|
