|
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt szemem,
ha csókot hagysz poharamon,
a bort nem ízlelem;
égi ital, amit kiván
a lélek szüntelen,
de hogyha csókod szívhatom,
nektár se kell nekem.
Minap rózsát küldtem neked,
nem kedvedért talán,
de hittem, nem hervadhat el
körödben, drága lány;
szirmára hullt lélekzeted,
úgy küldted vissza s lám
azóta nem rózsát lehel,
csak téged, Céliám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
|
