Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Formáltál engem örömödre Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Ősz Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Csipkerózsa A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Emlékszel-e? Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» A társ Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Lillimhez Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» A virágnak... A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
|