|
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
|
