Ó,drága fogság

Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!

Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.

Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.

Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!