|
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
|
