|
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
|
