|
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
|
