Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Simogatás Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Boldogság Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» Néma vád A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Egy szőke leánynak Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Behunyt szemekkel Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Százszorszépek Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Halászleány dala Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Ha valaki jönne Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
|