|
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
|
