Mi a nő?

Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén vinnyogó
Édes tejét szívó
Gyöngy kis magzatjának
Mindene, öröme!
Serdülő gyermeke,
Leghűbb játszótársa,
Férjének, urának
Jobbik felemása;
Ő űzi a gondot
És minden homlokról
Angyali kedélylyel
Simítja a ránczot;
Ő a családjának a jó hangulata,
Nevető kedélye, ragyogó szelleme!
Ő a paradicsom tiltott szép gyümölcse,
Szebb a rózsatőnél,
Édesebb fügénél
Égetőbb nézése
Kelő nap füzénél;
Csupa zene, rithmus
Hangja, mozdulata,
O a tündérálmok örökéletü szép
Nymphája, nemtője!
Hanem, ha az ördög egyszer vele játszik,
Mephistofelessel tréfál, czimborázik,
No jaj akkor néked s hiába vagy férfi,
Hiába intenek, hogy előle térj ki;
Cselvetés, térítés, mind csak falra borsó,
Örvény szélén, lejtőn, hogy ha vissza inted;
ígérsz tündérvárat, hű szerelmet kínálsz,
Önérzeted törve, könyörgésre fogod,
Szerelmed, mindened lába elé rakod,
Adnál egy világot, lehoznál csillagot,
Szegény vagy, ne fáradj, mind hiába való!
Ilyen ám az Isten legszebb
Teremtése,
Aki jó nőt talál, jól áll a
Vetése;
Benne Paradicsom mesés
Boldogsága,
Nincs oly nagy áldozat; mely
Érette drága.
De ki Luczifernek jegyzi el
A lányát.
Az az esküvőjén szánja már
El magát,
Mert olyan boldogság kacsintgat
Le rája,
Nászéjszakán készül már az ő
Fejfája.
lm, hogy versem végén is lovagias legyek;
Bevallom én híven, hogy mi szépet írtam,
Annak minden szavát érzelmem kisérte,
S ami sötét kép toliamból kiszökkent,
Azt csak úgy hallottam, amint más beszélte;
Megvallom, ha maga a halál is fenyeget,
Csókért, ölelésért, igaz szerelemért,
Ha elébb nem érem, pokolig is megyek.