|
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt álltunk az oltárnál,
Mint esküdt férj és feleség.
Ébren meg én sok boldog órán
Ajkadra csókok ezrit szórám,
S egyszer se mondtuk, hogy elég.
S ím éltünk tiszta boldogsága,
Áldott napok gyönyörvirága
Az idők sodrán hova lett?
Mi haszna élvezek immáron?
A legédesb csók, legszebb álom
Eltűnik mint a lehelet!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
|
