|
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma nem lehet talán,
Mikor a nap sugarába fürdik,
S harmat reszket szomjas ajakán.
Boldog vagyok, mint a játszi gyermek,
Ki utat vesztve, tévelgve mén,
S végre ott van, végre ott pihen meg,
Édesanyja érző kebelén.
Boldog vagyok, mint a kis madárka,
Aki fényes korlátok közül
Szabadulva az egész vidéket
Most előszer repkedi körül.
Boldog vagyok, aminő csupáncsak
Egyedül az érző szív lehet,
Amidőn már itt a földön élvez
Minden üdvet, minden örömet.
Boldog vagyok - ah, de mit beszélek!
Kimondani nincsen arra szó!
Hallgat az ajk, amidőn a szívnek
Legédesebb álma lesz való!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
|
